Ha nem szereted a helyet, ahol vagy, valtoztass!
Hiszen nem fa vagy...

Tegye fel a kezét, akinek a gyereke válogatós!
Két hete még én is feltettem volna. Odáig fajult a dolog, hogy rendszeresen két félét főztem. Az egyik a kukoricát nem eszi, a másik a bacont, és zöldséget jóformán egyáltalán nem evett egyik sem.
Aztán egyik nap eldurrant az agyam, mikor kérdeztem, mi legyen vacsorára. Üres sajtos kenyér. Álltak a teli hűtő elött fancsali képpel, hogy nem tudnak mit enni... Na itt elpattant egy húr.
Sem engem sem a páromat nem úgy neveltek, hogy kívánságműsor lett volna, hogy mi legyen ebédre/vacsorára. Anyukám elém tette a kaját, ha nem tetszett, így jártam. Kész. Nem volt pizza, meg hamburger, meg spagetti kétnaponta. Az egész család egy félét evett, nem volt különcködés.
Megszületett az elhatározás: mostantól követem anyukám példáját.
Megvallom őszintén, azért a mélyhűtőben volt alternatíva, ha esetleg a gyerekeim nem eszik meg a rakott karfiolt, vagy épp a csirkés paellát. De ezúttal is bevált a régebben már megtapasztalt alaptézis: ha a szülő biztos a dolgában, és határozottan fordul a gyerek felé, akkor a gyerek elfogadja az új játékszabályokat. Szó nélkül.
Oda jutottunk, hogy ma a gyerekeim SPENÓTTAL és fetával töltött lepényt ettek!
És szerették!

Köszi Meli a receptet, amit
IDE KATTINTVA
megtaláltok! 

Ha tippelni kéne, hogy melyik városban dúsabb az elővilág, Cairns vagy Brisbane, melyiket választanád?
Én Cairns-t, a trópusi éghajlatával, az esőerdő lábánál.

Bár igazából az ott töltött bő két évünk alatt nem volt ijesztő élményünk, sem szabadon elő kígyót, sem krokodilt nem láttunk közelről (szerencsére). Még pókokkal sem találkoztunk a lakáson belül...
Ideköltöztünk, erre az első héten egy hatalmas huntsman jelent meg a garázsba vezető ajtó felett. (mondjuk legalább hangyák nincsenek)
Az utcánk végében van egy park, ott biciklizve egy szarka támadta meg a páromat (védi a területét).
A parkban kanyargó Bulimba Creek-ben a kacsákon kívül harcsát is láttunk, de egy teknős család is ott lubickol a térdig érő vízben. A patak partján rendszeresen napoznak az ausztrál viziagámák (water dragon), és kapirgálnak a vad pulykák (hivatalosan Talegallatyúk a neve, angolul Brushturkey).
De a tegnapi élmény minden eddigit űberel: Géza majdnem elütött egy kígyót bringázás közben.
Először azt hitte, hogy egy faág, majd közelebb érve a faág mozgott, és az egyik vége felágaskodott. Szerencsére a kígyó jobban megijedt, legalábbis gyorsan elmenekült, így nem lett baja egyik félnek sem...
A kígyó amúgy (mint utólag kiderült) nem mérgező, viszont elég agresszív, ha veszélyben érzi magát, azonnal támadó pozíciót vesz fel (ahogy a példa is mutatja).

Tomi egy iskolai feladat keretében lerajzolta, hogy hogyan jut el  reggelente az iskolába:

1. kikel az ágyból, lemegy a lépcsőn
2. bekapcsolja a tv-t
3. én kiabálok, hogy kapcsolja ki, és jöjjön enni (bolognai spagetti gőzölög a kezemben. reggelire NEM szoktam ilyen kaját adni nekik, nem értem, ez honnan jött...)
4. leül enni, de inkább vegemite-os szendvicset eszik
5. fogmosás (az egy fogeke és fogkrém akar lenni)
6. felöltözés
7. iskolatáskát összeszedi
8. beülünk az autóba
9. megérkezés az iskolába

Sajnos magamra ismertem az óbégató, borzos fejű boszorkányban, a reggelek azzal telnek, hogy öt percenként noszogatom őket, hogy egyenek már, öltözzenek már, mosakodjanak már, na én mostmár elindulok, gyerünk mááááár!

Nézem a Melbourne Cup-ot, egyszercsak bevillan egy ismerős minta. Kalocsai.
Ide is elért végre ez a méltán népszerű motívum, egy ausztrál szinésznő viselte egy szintén ausztrál divattervező ruháját.

Ez a haj mondjuk elég nagy mellényúlás szerintem, de legalább felfigyeltek a hölgyre...

Miközben siettem az autóm felé közeli bevásárló központban, egyszercsak valaki rámköszönt.
Odanézek, és kellett egy pillanat, amig eljutott a tudatomig, hogy ki szólt.

Cairnsben Timinek volt egy osztálytársnője, akivel nagyon jóban voltak. Tavaly decemberben elköltöztek, idejöttek Brisbane-be.  A kislány anyukája köszönt rám. Gyorsan telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltünk egy közös játszóterezést.

Mekkora esélye volt annak, hogy ugyanabban a bevásárlóközpontban, ugyanabban a parkolóban (kb három autóval egymástól), ugyanabban az időben legyünk az autóinknál? Méghogy véletlenek...