Ha nem szereted a helyet, ahol vagy, valtoztass!
Hiszen nem fa vagy...

Tegye fel a kezét, akinek a gyereke válogatós!
Két hete még én is feltettem volna. Odáig fajult a dolog, hogy rendszeresen két félét főztem. Az egyik a kukoricát nem eszi, a másik a bacont, és zöldséget jóformán egyáltalán nem evett egyik sem.
Aztán egyik nap eldurrant az agyam, mikor kérdeztem, mi legyen vacsorára. Üres sajtos kenyér. Álltak a teli hűtő elött fancsali képpel, hogy nem tudnak mit enni... Na itt elpattant egy húr.
Sem engem sem a páromat nem úgy neveltek, hogy kívánságműsor lett volna, hogy mi legyen ebédre/vacsorára. Anyukám elém tette a kaját, ha nem tetszett, így jártam. Kész. Nem volt pizza, meg hamburger, meg spagetti kétnaponta. Az egész család egy félét evett, nem volt különcködés.
Megszületett az elhatározás: mostantól követem anyukám példáját.
Megvallom őszintén, azért a mélyhűtőben volt alternatíva, ha esetleg a gyerekeim nem eszik meg a rakott karfiolt, vagy épp a csirkés paellát. De ezúttal is bevált a régebben már megtapasztalt alaptézis: ha a szülő biztos a dolgában, és határozottan fordul a gyerek felé, akkor a gyerek elfogadja az új játékszabályokat. Szó nélkül.
Oda jutottunk, hogy ma a gyerekeim SPENÓTTAL és fetával töltött lepényt ettek!
És szerették!

Köszi Meli a receptet, amit
IDE KATTINTVA
megtaláltok! 

Ha tippelni kéne, hogy melyik városban dúsabb az elővilág, Cairns vagy Brisbane, melyiket választanád?
Én Cairns-t, a trópusi éghajlatával, az esőerdő lábánál.

Bár igazából az ott töltött bő két évünk alatt nem volt ijesztő élményünk, sem szabadon elő kígyót, sem krokodilt nem láttunk közelről (szerencsére). Még pókokkal sem találkoztunk a lakáson belül...
Ideköltöztünk, erre az első héten egy hatalmas huntsman jelent meg a garázsba vezető ajtó felett. (mondjuk legalább hangyák nincsenek)
Az utcánk végében van egy park, ott biciklizve egy szarka támadta meg a páromat (védi a területét).
A parkban kanyargó Bulimba Creek-ben a kacsákon kívül harcsát is láttunk, de egy teknős család is ott lubickol a térdig érő vízben. A patak partján rendszeresen napoznak az ausztrál viziagámák (water dragon), és kapirgálnak a vad pulykák (hivatalosan Talegallatyúk a neve, angolul Brushturkey).
De a tegnapi élmény minden eddigit űberel: Géza majdnem elütött egy kígyót bringázás közben.
Először azt hitte, hogy egy faág, majd közelebb érve a faág mozgott, és az egyik vége felágaskodott. Szerencsére a kígyó jobban megijedt, legalábbis gyorsan elmenekült, így nem lett baja egyik félnek sem...
A kígyó amúgy (mint utólag kiderült) nem mérgező, viszont elég agresszív, ha veszélyben érzi magát, azonnal támadó pozíciót vesz fel (ahogy a példa is mutatja).

Tomi egy iskolai feladat keretében lerajzolta, hogy hogyan jut el  reggelente az iskolába:

1. kikel az ágyból, lemegy a lépcsőn
2. bekapcsolja a tv-t
3. én kiabálok, hogy kapcsolja ki, és jöjjön enni (bolognai spagetti gőzölög a kezemben. reggelire NEM szoktam ilyen kaját adni nekik, nem értem, ez honnan jött...)
4. leül enni, de inkább vegemite-os szendvicset eszik
5. fogmosás (az egy fogeke és fogkrém akar lenni)
6. felöltözés
7. iskolatáskát összeszedi
8. beülünk az autóba
9. megérkezés az iskolába

Sajnos magamra ismertem az óbégató, borzos fejű boszorkányban, a reggelek azzal telnek, hogy öt percenként noszogatom őket, hogy egyenek már, öltözzenek már, mosakodjanak már, na én mostmár elindulok, gyerünk mááááár!

Nézem a Melbourne Cup-ot, egyszercsak bevillan egy ismerős minta. Kalocsai.
Ide is elért végre ez a méltán népszerű motívum, egy ausztrál szinésznő viselte egy szintén ausztrál divattervező ruháját.

Ez a haj mondjuk elég nagy mellényúlás szerintem, de legalább felfigyeltek a hölgyre...

Miközben siettem az autóm felé közeli bevásárló központban, egyszercsak valaki rámköszönt.
Odanézek, és kellett egy pillanat, amig eljutott a tudatomig, hogy ki szólt.

Cairnsben Timinek volt egy osztálytársnője, akivel nagyon jóban voltak. Tavaly decemberben elköltöztek, idejöttek Brisbane-be.  A kislány anyukája köszönt rám. Gyorsan telefonszámot cseréltünk, és megbeszéltünk egy közös játszóterezést.

Mekkora esélye volt annak, hogy ugyanabban a bevásárlóközpontban, ugyanabban a parkolóban (kb három autóval egymástól), ugyanabban az időben legyünk az autóinknál? Méghogy véletlenek...

A gyerekek (nem az enyémek) a mai iskolai ünnepségen az alábbi dalt énekelték. Saját gyártmányú festményekkel prezentálták, hogy éppen miről énekelnek, a bumdiádás résznél meg jobbra-balra ingatták a fejüket.
Cukik voltak. :)

Az idei tök sem lett túl ijesztő. Nem is ez volt a cél... :)

- Tedd el a táskádat az anyósülésről! Feltörik a kocsit érte!
Felnevettem.
- A múltkor benne hagytad a kulcsot, másfél órát voltunk távol a kocsitól, és kutya se nyúlt hozzá... ITT NEM TÖRNEK FEL KOCSIKAT!

Igen, kb ezerszeresére nőtt a biztonságérzetem, mióta Ausztráliában élünk. Hagytunk már tárva-nyitva házat, és semmi nem történt (úgy értem, hogy garázsajtó nyitva, akárki besétálhatott volna), néha nyitva felejtem a táskámat, vásárlás közben nyugodtan hátat forditok a bevásárlókocsinak, amiben a táskám csücsül, ésatöbbi. Magyarországon felelőtlenség lenne ez a viselkedés. Itt természetes. Azért még néha rajtakapom magam, ahogy a buszon ülve, kapaszkodom a táskámba, vagy a pénztárcám legalulra teszem, és a tengerparton fél szemem mindig a cuccainkon tartom. Harminc éves berögződéseket nehezen vet le az ember...
Mindez ERRŐL jutott eszembe.

Timi ma a suliban "táborozik". A tornateremben alszanak, majd holnap kora reggel mennek kirándulni. Tiszta izgalomban volt a gyerek egész héten, még próbaalvást is csinált az alkalomra vásárolt hálózsákban.
Annyira furcsa volt nélküle az egész este. Tomi se találja a helyét nélküle...

"...ha komoly dologról volt szó? Például ha egy rokonod mélységesen sértő dolgokat tesz vagy mond. Nagyon felzaklat vele. A viselkedésének, ahogy ti szoktátok mondani, nem jó a szaga. Akkor mihez kezdesz ennek a kapcsolatnak a körével?
- Nagyon határozottan azt mondanám ennek a rokonnak: "Szeretlek téged, de nem szeretem a tetteidet. Tudom, neked így jó, mert úgy döntöttél, ezen a módon juttatod kifejezésre magadat. Próbáltam, de nem tudom helyesnek elfogadni a szavaidat és tetteidet, úgyhogy ezennel lezárom a kapcsolatunkat. Nem szánhatok rá több energiát. Szeretlek, de nem szeretem, amit teszel, úgyhogy a legjobbakat kívánom, és ég veled."
- Hú! - álmélkodott Beatrice. - Ezek szerint ha én bezárom a kört, akkor részemről vége! Ha a másik személy tudomásul veszi, akkor részéről is lezárul a kör. Ha nem fogadja el, amit mondtam, az sem számít, mert egyedül nála marad bezáratlan a kör. Ezt pedig oldja meg ő, mert ő tartja nyitva.
- Pontosan! Nem kell kedvelned mindenkit. Nem mindenki szeretetre méltó. Te abba egyeztél bele a születésed előtt, hogy mindenkit szeretni fogsz. Ez könnyű. Szeresd mindenkiben a Mindenhatót, és fektesd energiádat azokba, akik hasonló tudatúak. Egyedül példaadással hathatsz másokra. Csupán akkor változnak meg, ha készen állnak a változásra. Ne feledd, ez így jó. Így van ez jól az Örökkévalóság síkján. - Az öregember szakálla a szavak és a mutogatás ütemére lengett. - A tudatosság meghatározott szintjén érkeztél ebbe a világba, és lehetőséged van rá, hogy egy szélesebb síkról távozz.
Beatrice egy darabig gondolkozott, aztán megkérdezte: - És azok, akikkel sok éve találkoztam? Akikre máig neheztelek. Akiket talán sohasem látok viszont.

- Nem számít. Mondd el némán a beszédet, és küldd el a szivárványon oda, ahol az a személy lehet. A beszéd megtalálja. Gyúrd át egykori ítéletedet megfigyeléssé. Nem kényszerűség a megbocsátás. Csak megértőbbeknek kell lennünk. Gyógyítsd be elméd, érzéseid, épséged sebét. Zárd be a kört, és menj tovább. - Delejezőn nézett a lányra fénylő fekete szemével. - Minél kifinomultabb az energia, annál közelebb van az Egyetlen Forráshoz. Van úgy, hogy a heves hadonászás a megfelelőbb, ami közelebb áll a testhez, míg a lassú, gyengéd mozdulatok közelebb állnak a lélekhez. A harsány, gyors zene testi. Az egyhangú, elnyújtott zümmögés inkább lelki. A vadászat, szándéktól és módszertől függően többé-kevésbé lépést tart szellemi utazásunkkal. Nézd a világot, a kapcsolatokat, a szertartásokat, az ételt, a tanítást, a szórakozást, még a menedékhelyeket is, és figyeld meg az energia finomodását. Hamarosan ráébredsz, hogy kevés cselekedettel és még kevesebb szóval tudsz átalakítani, nyugtatni, segíteni és szeretni. Az ember szerethet a szemével is. Közelség sem kell hozzá mindig. A szeretet nagy távolságról is képes hatni. "


Idézet Marlo Morgan Vidd hirét az Örökkévalónak c. könyvéből, amit már ajánlottam a régi blogon, de most itt is ajánlok. :)

Tavasz Brisbane-ben

Jacaranda fa

Meduza

Azt hittem, hianyozni fog az internet. Hat tokre nem.

Minden jó, HAJÓ a vége... :)

Nem lehetne egy csettintéssel átvarázsolni magunkat az új helyre? Annyira utálom a dobozolást...

Az én betegem átment a Te betegedbe.

Azaz: elkaptad a betegségemet, Tomi nyelven... 

Hát sose gondoltam volna, hogy a legújabb pár cipőmet a sunából fogom beszerezni...
 

Mikor a kirakós utolsó darabja is a helyére kerül, az azért baromi jó érzés. Még akkor is, ha 5 évet vár az ember arra, hogy ez megtörténjen...
A Sors ajándéka, hogy az utolsó lépések szinte maguktól megoldódnak. Minden összekattan.

A lányom olyan tempóban olvas, hogy két három nap alatt kiolvasta a Diary of a wimpy kid c. könyvet (magyarul: Egy ropi naplója). Holnap meg kell venni a következő részét a sorozatnak, és természetesen a moziba is be kell ülni megnézni a könyvből készült legújabb filmet...

Ezt a reklámot egyszer bírtam megnézni. A végén a kisfiút ANNYIRA sajnáltam. Pedig csak reklám...


Az alkoholista szülők gyerekei ilyennek látják a szülőket/ennyire rettegnek tőlük...

Egyszer olvastam egyik blogon egy magyar hiradót kivonatosan.

Azóta az eszemben van, hogy egy itteni hiradót is érdemes lenne kivonatozni. A ma esti fél órás kiadás tartalma:

- A kezdő és egyben fő hír a ma közzétett QLD állami költségvetés adatai. Honnan vonnak el, hány közszolgát bocsátanak el, ennek következményei, sztrájkok várhatóak, tiltakoznak a szakszervezetek, emelkedik a munkanélküliség, de ezzel elvileg csökken az állam tartozása. Vagy nem.
Mert közben az iskolák kapnak extra támogatást, az egészségügybe is több pénzt nyomnak.
- Frissen kirúgott állami alkalmazottak nyilatkoznak.
- A börtönökben már most elkezdték a sztrájkot az őrök.
- Nyilatkozik a pénzügyminiszter.
- A nyugdíjba vonuló rendőrkapitány beszédéből részlet (mit bánt meg, visszatekintés)
- Óriás halászhajó elleni tiltakozás, kormány véleménye
- Egy ausztrál foci játékos váratlan halálesetéről riport (Las Vegasban halt meg, tisztázatlan körülmények közt, kiesett, kilökték? Gyászol a sportközönség)
- Vilmos herceg és felesége szingapúri látogatásáról riport
- A Marson készült legfrisebb fotók
- Sport hírek
- Időjárás

Mai cukiság:

Itt ma volt Apák Napja, a gyerekek már hajnalban ott topogtak az ágyunk mellett, hogy felköszönthessék az Apukájukat... 

  Tomi rajza (Azért szeretem az Apukámat, mert erős és vicces) 

Ma kaptam egy üzenetet. 

Olyan szívhezszólót, amit egyhamar nem fogok elfelejteni...

I was here 

(itt voltam, nyomot hagytam magam után)

Ééééés itt a nyár!

Meg a hullám!

Ezt az egyik barátnőm fényképezte tegnap (!!!) az egyik bevásárló központban, Brisbane-ben.
Szerintem jövőre már be sem kéne szedni a karácsonyi cuccokat. Arra  pár hónapra, minek?

Port Douglas, egyik kedvenc hely. Azért ez például hiányozni fog...

-Ugye milyen jól tudok vásárolni?
-Hát édes szívem, ahhoz kétség sem fér, hogy vásárolni, azt tudsz!

Nem is értettem az iróniát, mikor az összegyűjtött flybuy pontjaimból vásároltam, tehát egy fillért sem költöttem, és olyan akciók voltak a Target Country-ban, amivel 30 dollárért 110 dollár értékű cuccot tudtam venni... Hát mi ez, ha nem nagyszerű vásárlói képesség? :)

A gyerekek iskolájában van egy úgynevezett "bringa-busz" (bike bus), ami azt jelenti, hogy hetente két nap tanári és szülői felügyelettel, előre megjelölt útvonalon és időpontban, biciklivel lehet menni az iskolába. (Amúgy is sokan mennek a suliba bringával, de ezen a két napon szervezetten, csapatosan tehetik ezt meg a gyerekek)
Kitalálták, hogy mi lenne, ha ezzel egy világrekordot próbálnának megdönteni?
Márciusban erre sort is kerítettek, megnéztük, mennyi ember hajlandó összefogni, hogy a gyerekekkel együtt, biciklin ülve érkezzen az iskolába. Mi is ott voltunk, így büszkén mondhatom, hogy részesei voltunk egy Guiness Világrekordnak, 639 embert számoltak össze.

Aki nem tekert, az a kerítés mentén szurkolt. Fantasztikus volt a hangulat, kint volt több tv-stáb, fotósok, esemény volt, na!
Az már csak a hab a tortán, hogy utána minden résztvevő gyerek kapott egy ajándék hátizsákot a részvételéért...




A videóban Tomi is felbukkan, meg Timi is félig, de ember legyen a talpán, 
aki észreveszi (2:37-nél, a kép jobb alsó sarkában, a fehér sisakos kisfiú fölött) 

"Mélyen magában mindenki érzi, hogy el kellene hagynia a posványt, és a napos oldalon kellene élnie. De a félelem a naptól, szabadságtól, a saját lehetőségeinktől meggátol bennünket abban, hogy elhagyjuk a megszokott környezetet. A rettegés elviselhetővé teszi a sötétséget, a mozdulatlanságot, sőt még a mocsár bűzét is. És közben napról-napra mélyebbre süllyedünk a mocsárban. Minden egyes így eltöltött nappal egyre nehezebb lesz kikecmeregni ebből a helyzetből. Így aztán mindenki azzal foglalkozik, hogyan tegye a bűzt elviselhetővé, hogyan bírja ki a koszos, ragadós posványban, és hogyan töltse el a lehető legkellemesebben az időt, miközben lassan, de biztosan lefelé süllyed.
Pedig tudja, hogy jobban tenné, ha felelősséget vállalna önmagáért, és megkeresné a legjobb utat a napos oldalra."
Heinz Körner

De a gyerekek se maradhatnak le:

 Tomi

Timi meg én

Családi képet nem tudtam összehozni, 

annyi ideig nem volt képes a banda egy helyen maradni...

Gondoltam, felteszek már magamról is egy mosolygós képet, úgyis rég láttatok... 

 Ez meg egy páros portré:

Ülök az autóban, várom, hogy kicsöngessenek az iskolában, és bemehessek a gyerekekért.
Ablakok lehúzva, a nap éppen úgy süt, hogy a fejem kicsit elfordítva az egész arcom fürdethetem a forróságban. A szél néha meg-megindul, épp jó, nem engedi, hogy teljesen átforrósodjak.
Résnyire nyitom a szemem, pont annyira, hogy látom, ahogy a kakaduk perlekednek a pálmafán, a hátteret a már megszokott, vakítóan kék ég adja. Tökéletes pillanat.



Azt hiszem öregszem. Nina Simone-t hallgatok, és nagyon szeretem...

Nem tagadom, előfordul, hogy Bronte, a burmai macska fejével törlöm fel a kicsepegett tejet. És olyan is volt, hogy Dexter, a dalmata hátával tisztítottam meg az ablakot.
Szemlesütve vallom be azt is, amikor Princess, a perzsamacska szőrén csepegtettem le a frissen sült krumpliról az olajat... A gyerekek is szívesebben törlik le az asztalt evés után, ha egy ilyen édes állatsereglet segédkezik nekik... a papírtörlőn.

A facebook-on egyik ismerősünk feltett egy fotót egy sütiről. Erről:

Azonnal beindult a nyálelválasztásom, rögtön receptek után kutattam. Kiderült, hogy ez egy amerikai sütis üzletlánc sütije, és a recept szigorúan titkos. Találtam ugyan recepteket a neten, de azok tipikusan az amerikai háziasszonyokra szabottak voltak, darált kekszes alapra, kutyulós sajttorta feltét és kész. Nade ennek a tortának 5 rétege van, nem kettő! Magad uram, ha szolgád nincs: kénytelen voltam magamnak kifejleszteni a rétegeket  kép alapján. Sajnos nem tudtam ugyanolyan fotogén szeletet szelni belőle, de az íze... az mindent visz.

Recept a GastroGlobe-on!

Az álmatlanság gyönyörű velejárója, hogy hajnalban ezt látom az erkélyről...

Ezen az állatkertben lőtt (nem túl jó) képen 42 féle kenguru látható. És ez nem az összes!

Gondoltad volna, hogy a kengurufélék családjába több, mint  60 féle kenguru tartozik?

Újabb ausztrál szülinapi tortás élménnyel gazdagodtunk. Rá kell jöjjek, hogy a gyerekeknek teljesen felesleges (hű ez de jó eszperente lett) tortacsodákat gyártani. Mert mit szeretnek a gyerekek?
Csoki-cukor-nyalóka. És színes legyen. Kész.
Innentől kezdve a smarties-al megszórt, kit-kat-el körberakott sima csokis süti, minimuffinokkal az oldalán garantált siker volt. De mondjuk tényleg jól is nézett ki...

Gyűjtöm az ötleteket, jövőre asszem gumicukorral bélelt, olvasztott mars csokikkal borított, nyalókákkal díszitett, bolti csokis piskóta lesz a gyerekeim tortája.
Aztán meg cukormérgezéssel fetrengünk egy hétig...

Az egyik fő ausztrál telefonos társaság reklámja az olimpiára. Tök jó.




És azt éneklik, hogyaszondja:

 "I come from a land down under./ Arról a földről jöttem, ami odalent van (a Down Under, Ausztrália egyik közkedvelt megnevezése)
Where women glow and men plunder!/Ahol a nők ragyoknak, a férfiak rabolnak!
Can't you hear, can't you hear the thunder?/Nem hallod a mennydörgést?
You better run, you better take cover."/Jobban teszed, ha futsz, jobban teszed, ha fedezéket keresel...

Amúgy az eredeti a Man at work száma volt, de ki ne ismerné...

Remélem a videó nézhető más országokból is...

Ausztrália sok szempontból el van maradva Európa és az USA mögött, ez kétségtelen. De rendíthetetlenül küzd a lemaradás ellen.
Például sikerült egy olyan extra gagyi sorozatba belekezdeni, ami alulról verdesi az Aranypart című nagysikerű (???) magyar reality show színvonalát...

Megnéztem a Shire-ból 10 percet, és mikor a két fekete hajú csaj (büszkén vállalva, hogy mindenük mű) örömmel nyugtázta, hogy annyira botoxos a homlokuk, hogy nem tudnak mérges arcot vágni, mert NEM MOZOG a homlokuk, és komoly beszélgetésbe fogtak arról, hogy még mit kellene botoxolni, meg hova kéne még szilikont fecskendeztetni...akkor egy laza mozdulattal ki is kapcsoltam.
Eddig azért nem volt jellemző itt a "celeb vagyok mindenféle tehetség nélkül, de nem baj, mert ráadásul még ostoba is". Be kell vallanom, nem is hiányzott.
És most jön csak a java, indul a Big Brother! Anyám, borogass!

Egyébként a Shire készítői állítólag új szereplők után néznek, mert annyira negatív visszhangja volt az első két résznek, hogy valamit változtatni akarnak... Szerintem a legjobb változtatás az lenne, ha be is fejeznék.

Az ügyintéző hitetlenkedve csóválta a fejét.
-100%-os lett neked is? Az előbb a férjed olyan gyorsan írt egy 100%-os tesztet, hogy nem volt időm bescannelni a papírjait...

Mondjuk azt senki nem tudja elmagyarázni, hogy mi értelme volt ÚJRA minden eredeti papírunkat lemásolni, mikor először online is benyújtottuk (otthon bescanneltük), aztán a teszt időpontjában be kellett vinni, ahol közölték, hogy az (eddig minden vízumunkhoz elfogadott) születési anyakönyvi kivonat fordítása nem megfelelő, mert csak elektronikus formában van meg... Vigyük be az eredetit is. Ami nem létezett. Sebaj, pár nap múlva ideért Sydneyből...
Hab a tortán, hogy nem adtak új időpontot, inkább törölték a kérelmünket, és újra kellett indítani.
Majd mikor kiderül, hogy újra már csak személyesen lehet beadni, akkor a másik ügyintéző mégsem törli a kérelmet, csak egyszerűen ad egy új teszt időpontot. (Bonyolult, mi? De hogy elsőre miért nem voltak képesek egyszerűen új időpontot adni? sosem tudjuk meg...)
Viszont a beadásnál a nő minden papírt akkurátusan bescannel (ez volt a harmadik alkalom, mikor villantottuk az összes útlevelünket, az anyakönyvi kivonatokat, házzassági anyakönyvi kivonatot, jogsikat).
Éééés a vééégééén, cirka másfél hónapos csúszás után mégiscsak megírhattuk azt a  ki... kis tesztet. Ahol negyedszerre is lekopiztak mindent.
Bürokrácia rulez!

Még a ketchuppel is az olimpiára készülünk! 

Ezt meg csak azért mert olyan cukiiiiiiiii! 

Napok óta ez jár a fejemben...



Brisbane, az otthonunk, vár ránk. Jövünk!

Milyen dolog már, hogy lassan 5 éve itt élünk Ausztráliában, de még nincs egy koala-ölelgetős képünk sem?
Ezt be kellett pótolni, úgyhogy ma fotózkodtunk.

Timi fogta, Tomi meg én simogattuk.

Az eredeti képeken azért rajta van a fejünk is...

Főszerepben: az Enervált Koala