"...ha komoly dologról volt szó? Például ha egy rokonod mélységesen sértő dolgokat tesz vagy mond. Nagyon felzaklat vele. A viselkedésének, ahogy ti szoktátok mondani, nem jó a szaga. Akkor mihez kezdesz ennek a kapcsolatnak a körével?
- Nagyon határozottan azt mondanám ennek a rokonnak: "Szeretlek téged, de nem szeretem a tetteidet. Tudom, neked így jó, mert úgy döntöttél, ezen a módon juttatod kifejezésre magadat. Próbáltam, de nem tudom helyesnek elfogadni a szavaidat és tetteidet, úgyhogy ezennel lezárom a kapcsolatunkat. Nem szánhatok rá több energiát. Szeretlek, de nem szeretem, amit teszel, úgyhogy a legjobbakat kívánom, és ég veled."
- Hú! - álmélkodott Beatrice. - Ezek szerint ha én bezárom a kört, akkor részemről vége! Ha a másik személy tudomásul veszi, akkor részéről is lezárul a kör. Ha nem fogadja el, amit mondtam, az sem számít, mert egyedül nála marad bezáratlan a kör. Ezt pedig oldja meg ő, mert ő tartja nyitva.
- Pontosan! Nem kell kedvelned mindenkit. Nem mindenki szeretetre méltó. Te abba egyeztél bele a születésed előtt, hogy mindenkit szeretni fogsz. Ez könnyű. Szeresd mindenkiben a Mindenhatót, és fektesd energiádat azokba, akik hasonló tudatúak. Egyedül példaadással hathatsz másokra. Csupán akkor változnak meg, ha készen állnak a változásra. Ne feledd, ez így jó. Így van ez jól az Örökkévalóság síkján. - Az öregember szakálla a szavak és a mutogatás ütemére lengett. - A tudatosság meghatározott szintjén érkeztél ebbe a világba, és lehetőséged van rá, hogy egy szélesebb síkról távozz.
Beatrice egy darabig gondolkozott, aztán megkérdezte: - És azok, akikkel sok éve találkoztam? Akikre máig neheztelek. Akiket talán sohasem látok viszont.

- Nem számít. Mondd el némán a beszédet, és küldd el a szivárványon oda, ahol az a személy lehet. A beszéd megtalálja. Gyúrd át egykori ítéletedet megfigyeléssé. Nem kényszerűség a megbocsátás. Csak megértőbbeknek kell lennünk. Gyógyítsd be elméd, érzéseid, épséged sebét. Zárd be a kört, és menj tovább. - Delejezőn nézett a lányra fénylő fekete szemével. - Minél kifinomultabb az energia, annál közelebb van az Egyetlen Forráshoz. Van úgy, hogy a heves hadonászás a megfelelőbb, ami közelebb áll a testhez, míg a lassú, gyengéd mozdulatok közelebb állnak a lélekhez. A harsány, gyors zene testi. Az egyhangú, elnyújtott zümmögés inkább lelki. A vadászat, szándéktól és módszertől függően többé-kevésbé lépést tart szellemi utazásunkkal. Nézd a világot, a kapcsolatokat, a szertartásokat, az ételt, a tanítást, a szórakozást, még a menedékhelyeket is, és figyeld meg az energia finomodását. Hamarosan ráébredsz, hogy kevés cselekedettel és még kevesebb szóval tudsz átalakítani, nyugtatni, segíteni és szeretni. Az ember szerethet a szemével is. Közelség sem kell hozzá mindig. A szeretet nagy távolságról is képes hatni. "


Idézet Marlo Morgan Vidd hirét az Örökkévalónak c. könyvéből, amit már ajánlottam a régi blogon, de most itt is ajánlok. :)